Elérkezik lassan az évnek az a szakasza, amikor a bevásárlóközpontok polcai megtelnek a Mikulást majd karácsonyt eszünkbe juttató termékekkel és már látjuk lelki szemeink előtt az asztalon lévő zserbót, melyet imádott nagymamánk készített a kedvünkért. Elkészíti minden évben, pedig többször is sugalltuk már neki, hogy felnőttünk és ízlésünk teljesen megváltozott. Bevallom, én már tavaly sem tudtam ránézni a süteményes tálra és nem tudtam a legnagyobb igyekezetem ellenére sem megenni a fél tálca süteményt. Próbálkozásomat fel is adtam és inkább a szobámba húzódtam, ahol megtömtem kedvenc vízipipámat és csendesen egy könyv mellett töltöttem az este ajándékbontásig tartó részét. Persze a kellemes illatra többen is bejöttek szobámba, de mikor kiderült, hogy a vízipipa dohány miatt száll kifelé a kellemes illat a szobámból, nem pedig egy titkos süteményraktáram van ott is hagytak. Nem értem őket, hiszen szívesen leültem volna velük beszélgetni, de érdekes módon senki nem állt velem szóba utána.