Egyre jobban elkezdtem hiányát érezni a közel egy éve megszűnt cipész műhelynek, melynek látogatottsága mindig magas volt. Persze tudom, hogy egyszer annak is vége van, ami nagyon jó és megértem azt is, hogy Ödön bácsi közel 80 évesen már nem bírja megcsinálni mindazt, amire szükség van egy elismert és szeretett cipészetben. A lakat felkerüléséig lelkiismeretesen végezte a munkáját, nem csak talp és sarok csere volt rábízható, hanem a kedvenc táskák fülét is megvarrta. Az ősz megérkeztével már most tudom, hogy ügyes keze hiányozni fog, hiszen átmeneti és téli lábbelijeimet át kellene nézni, de a bevásárlóközpontban lévő gyorsszervízre nem szívesen bízom. Barátnőm cipőjét sajnos tönkre tették ott, így inkább keresek egy hagyományos cipész műhelyt a város valamelyik pontján. Az biztos, hogy szeretett cipőimet csak képzett cipész kezébe adom, ahol tudom, hogy szebben és jobb állapotban fogom visszakapni azokat. Persze előtte ellátogatok Ödön bácsihoz és kikérem a tanácsát abban, merre is induljak el.